Egy teknős emlékiratai
Klikk! Majd kis szünet után még egyszer, klikk! A borostyánszín üvegesajtó lassan és méltóságteljesen nyikorogva kinyílt. Bent egy igencsak szocreál stílusban berendezett lakás volt látható.
Ne fedjük meg ezért kedves olvasóm azt a szegény itt lakót, aki kénytelen itt ebben a lakásban és ezek között a bútorok között élni, hiszen kényszerből teszi. 35 évvel ezelőtt költözött ide, amikor még a berendezés divatos volt és az édesanyja is élt. De ő amikor a fia csak 35 éves volt elment, pont a születésnapján. Annak is már vagy 10 éve. A fia, aki azóta egy pocakos, koravén és igénytelen alak lett, pedig azóta nem tudott megválni se a lakástól, se pedig a bútoroktól, mondjuk nem is nagyon akart. Vagy még inkább nem volt kedve, se ereje hozzá.
Amikor a férfi belépett belerúgott két a földön fekvő borítékba. „Volt a postás.” Állapította meg. A borítékokat felvette és a barna illatú nappali dohányzóasztalára tette, ami egyébként egy igen érdekes darab volt. Egy téglalap formájú faasztal, de a közepe, ami lényegében az asztal lapot adta, csempe volt. A férfi nem nyitotta ki a borítékot, előbb a WC-felé vette az útját. Évek óta gondja volt a vizeléssel, fájdalmai voltak tőle, megközelítőleg azóta amióta cukorbeteg is volt. De ez nem valami kis egyszerű cukor betegség. A férfi szervezete ugyan is nem tudta magában tartani a cukrot. Egyszerűen átment rajta, így sosem tudott elég tápanyagot magához venni, amiből energiát termelhetett volna. Hiába tömte magát az évek alatt közel 130 kilósra, csak a zsír tapadt meg. Az élethez fontos cukor viszont nem.
Ne fedjük meg ezért kedves olvasóm azt a szegény itt lakót, aki kénytelen itt ebben a lakásban és ezek között a bútorok között élni, hiszen kényszerből teszi. 35 évvel ezelőtt költözött ide, amikor még a berendezés divatos volt és az édesanyja is élt. De ő amikor a fia csak 35 éves volt elment, pont a születésnapján. Annak is már vagy 10 éve. A fia, aki azóta egy pocakos, koravén és igénytelen alak lett, pedig azóta nem tudott megválni se a lakástól, se pedig a bútoroktól, mondjuk nem is nagyon akart. Vagy még inkább nem volt kedve, se ereje hozzá.
Amikor a férfi belépett belerúgott két a földön fekvő borítékba. „Volt a postás.” Állapította meg. A borítékokat felvette és a barna illatú nappali dohányzóasztalára tette, ami egyébként egy igen érdekes darab volt. Egy téglalap formájú faasztal, de a közepe, ami lényegében az asztal lapot adta, csempe volt. A férfi nem nyitotta ki a borítékot, előbb a WC-felé vette az útját. Évek óta gondja volt a vizeléssel, fájdalmai voltak tőle, megközelítőleg azóta amióta cukorbeteg is volt. De ez nem valami kis egyszerű cukor betegség. A férfi szervezete ugyan is nem tudta magában tartani a cukrot. Egyszerűen átment rajta, így sosem tudott elég tápanyagot magához venni, amiből energiát termelhetett volna. Hiába tömte magát az évek alatt közel 130 kilósra, csak a zsír tapadt meg. Az élethez fontos cukor viszont nem.
Kezdetben az orvosai rengeteg „csodagyógyszerrel” próbálkoztak, de semmi sem hatott. Így jöttek heti háromszor a cukorinjekciók az életben maradásért. Viszont ezek nem természetesek és a magyar egészségügyben ezen a férfin tesztelik élesben először. Az elbeszélgetésen amikor szó került arról, hogy vállalkozna-e tesztalanynak, akkor nem merült fel olyan mellékhatás ami a férfit vissza riasztotta volna. Levertség, fáradékonyság és esetleg a helicobacter pylori megnövekedése a szervezetben. Levertnek amúgy is levert volt, a fáradékonyságról meg már ne is beszéljünk. Helicobacter pylori? Ha nem hallott róla biztos nem lehet fontos dolog.
Mikor befejezte a dolgát vissza ment a nappaliba, leült és pihegve átgondolta a napját.
Reggel felkelt és kávézott, kizárólag 2 leveseskanál cukorral, hátha. Aztán lement bevásárolni a panel földszintjén lévő kis üzletbe. Ott összeveszett a boltos nénivel, mert a vénasszony már megint azzal zaklatta, hogy szerinte a férfi miatt költöztek ki ház azon emeletéről a lakók, mert a férfi lakik ott és elüldözte őket. Amúgy is miért nem keres magának valami jányt? A férfi a vádakra először nem akart válaszolni, de aztán úgy 3 perc után megelégelte. Hagyja békén a boszorkány, nem az ő élete és nem az ő problémái! A férfinek igaza volt.
Magdi néni nem tudta, de honnan is tudhatta volna, hogy a férfi impotens és ezáltal próbálkozásai a társas vagy a szerelmi életre mindig hatalmas kudarccal végződtek. Egy esetet kivéve. Amikor is egy Hanna nevű lányt egyáltalán nem érdekelt, hogy a férfinak problémái vannak. Ő jól érezte magát vele szex nélkül is. Sajnos minden megváltozott amikor a férfi anyja meghalt, Hanna valahogyan eltűnt, elkeveredett, egyébként a férfi önsajnálatának és nemtörődömségének köszönhetően. Ezt az esetet kivéve a férfi mindent kudarcként élt meg. Hogy ezt miért nem? Mert talált valakit az édesanyján kívül aki szerette úgy ahogy van és nem máshogy kellett neki.
Majd elment a kórházba a gyomornyálkahártyáról vett minta eredményeiért, de nem tudta átvenni őket, mert nem voltak nála a papírjai. „Mindegy is, valószínűleg ma jön meg postán.” Elmélkedett.
Aztán a pszichológus következett, akivel a mai nap semmi értelmeset nem lehetett beszélni. Szemernyi érdeklődést sem mutatott a férfi hogyan léte iránt. Majd haza. Haza. Úgy tért vissza abba a dohos kis lakásba mint az a bizonyos állat. Ez volt az egyetlen biztos pont az életében, pont mint annak a bizonyos állatnak.
A férfi kiment a nappaliból a konyhába és csinált magának még egy kávét. Egy utolsót, a mai napra. A nappaliban kinyitotta a második emeleti panellakás erkélyajtóját. Ezután ismét leüt a fotelbe, kortyolt és kinyitotta az egyik borítékot.
A banktól jött, azzal fenyegetik, hogy ha a még egy befizetést kihagy a lakás törlesztőjéből elárverezik a feje fölül. Máskor is írták már ezt, de nem tud fizetni. Tovább! A következő levelet a feladóról tudta, hogy mi az. A kórházból jött, az a bizonyos gyomornyálkahártyáról vett minta eredménye.
A padlószőnyegen valami tompán koppant és feketés barna foltokat kezdett magába szívni az anyag. Az eredmény pozitív volt. Ráadásul előrehaladott állapotot sejtenek az orvosok, legalábbis a férfi a levél alapján ezt szűrte le. Meg hogy valami helicobacter pylori szint növekedésnek köszönhető mind ez.
A férfi hátradőlt a fotelben és a levelet kieresztette ernyedt ujjaiból, majd még is inkább felállt és az íróasztalához ment. Papírt és tollat keresett.
Két perc múlva a panel előtti járdán valami tompán koppant és a feketés, bíboros, vörös vért semmi nem szívta magába. A férfi arccal a járda felé még percekig ordított. A második emelet alacsony volt a szörnyhalálhoz. Csak a gerince tőrt és belsőszervei préselődtek szét, de még percekig ordított.
Mire a mentők kiértek, akiket egyébként Magdi néni hívott sokkos állapotban, a férfi elvérzett.
A rendőri nyomozás talált búcsú levelet:
Boldog 45.-ik születésnapot, magamnak!
Kornél
